Hol és miként kezdődött a karriered a médiában?

Első médiában való szereplésem, 1997-ben volt, akkor az Evita című nagysikerű amerikai filmben játszottam, és az óta is folyamatosan megjelenek itt, ott, ahol éppen szükség van rám. Úgy érzem, hogy ez is szorosan hozzá tartozik egy színész életéhez, hogy akár televíziós műsorban, reklámban, szinkronban, és természetesen nem utolsó sorban a színpadon is tudjon teljesíteni.

Hogyan kerültél a Játszmához?

Mint mindig akkor is elmentem egy castingra, és engem választottak. Nem ismertem senkit, éppen ezért nem is bíztam abba, hogy engem fognak választani, de még aznap visszahívtak, hogy rám esett a választás. Nagyon örültem. Mint televíziós műsorvezető ez volt az első munkám, és ugyanakkor, nagy kihívásnak éreztem, hiszen több mint két órás élő műsornál nem egyszerű jól teljesíteni. Én megpróbáltam a legtöbbet kihozni magamból, bár sokszor éreztem azt, hogy ez lehetetlen feladat. Nem lehet két óra negyven percben a semmiről beszélni.

Milyennek találtad az élő, telefonos vetélkedő vezetését?

Mindenképpen emberpróbáló feladat. Sokszor éreztem azt, műsor előtt, hogy ezt a hosszú időt nem fogom kibírni, de azért van egy varázsa a kamerának és a beköszönés után már el is felejtettem, hogy milyen hosszú a műsoridő. Volt olyan, hogy észre se vettem és vége volt az adásnak. Azt hiszem, ha egy nagyon profi műsorvezetőt kérnénk meg arra, hogy megcsináljon egy ilyen műsort bajban, lenne, hiszen nincs semmi, amibe az ember kapaszkodhatna, lássuk be tényleg a semmiről, szól, erről pedig nagyon nehéz beszélni, a figyelmet fenntartani, meg egyszerűen művészet.

Az adások kapcsán melyik a legkedvesebb emléked?

Csak kedves emlékeim vannak a műsorral kapcsolatosan. Nagyon jó volt a stáb, jó volt bemenni dolgozni.

A Játszma során kerültél valamikor kellemetlen helyzetbe?

Nem. Bár a negatív cikkek, amik itt, ott megjelentek, bevallom érzékenyen érintettek, bár nem az én személyem ellen irányultak. De ha a műsort ihlették negatív jelzőkkel, úgy éreztem egy kicsit engem is.

Melyik játék tetszett a legjobban a Játszma játéktípusai közül?

Ez mindig a feladványtól függ. Ha éppen valami új feladvány volt, azt szerettem a legjobban, mert végre, valami másról szólt a dolog, és lehetett róla beszélni. De persze volt olyan, amit mindig szívesen játszottam, pl. a keresztneves játék, nagyon egyszerű volt, de tetszett, hogy sok játékos lehetőséget kapott.

Fél éve, hogy megszűnt a Játszma. Mivel foglalkozol az így felszabadult idődben?

Voltak más feladataim a játszma alatt is, mindent ugyanúgy folytattam tovább mint azelőtt. Játszom, rádiózóm, szinkronizálok, illetve forgatok. Mikor mi van, mindenképpen több lábon szeretek élni, ez nagyon fontos a mai világban.

Jelenleg a Hókirálynő Gyerekszínházban játszol. Mit jelentenek számodra a gyerekek?

A gyerekszínház  az amit soha nem szeretnék feladni. Nincs hálásabb közönség a gyerekeknél. Ők még tiszták, és őszinték. Ha nem tetszik nekik valami azonnal kinyilvánítják, ha pedig a színész jól játszik, szó szerint szétszedik. Imádom a gyerekeket, az ember mindig tanul tőlük valamit, bár azt hisszük, hogy mi tanítjuk őket, de ha az ember jobban figyel rájön, hogy ez éppen fordítva van.

Ha jól tudom, akkor van már egy kislányod. Szerinted követni fogja az édesanyja szakmáját akár a színházban, akár a televízióban?

Erre nagyon nehéz válaszolnom, hiszen nem tudhatom, hogy Ő mit fog választani. Ha ezt a szakmát választaná,- mivel eléggé „fertőzött” környezetben  színházi próbákon nőtt fel, ez egyáltalán nem lepne meg- nem fogom ellenezni, hanem éppen ellenkezőleg, támogatnám. De mindenképpen arra fogom ösztönözni, hogy legyen még legalább egy szakmája, hogy ha mégse úgy sikerül az élete, akkor legyen még egy kapaszkodója.

Ha leülsz tévét nézni, milyen típusú műsorokat nézel szívesen?

Ritkán nézek televíziót, de amikor tévézek, inkább a dokumentumfilmek, illetve a híradó, ami érdekel, igyekszem megválogatni a műsorokat, hiszen ma rengeteg olyan műsor van, aminek egyszerűen még az előzetesét sem vagyok hajlandó megnézni. Persze szeretem a jó filmeket is!