Megvolt az ötvenedik, a köztévé egész nap fújta a gyertyát születésnapi tortáján. Az MTV egész nap nosztalgiázott és ünnepelt - elsősorban nosztalgiázott, mert az archívum olcsó, be lehet ültetni a díszletbe Bodrogi Gyulát, és nyomni alá a konzervet. A show-műsor drágább is, és ugyan a kollégák, úgy tűnik, szívesen dalra fakadnak, azért ezt a műsortípust jobban tudják a kereskedelmi tévék. Sok archív felvétel a képernyőre került, nem a mélykultúra és persze nem a politika jegyében: a szórakoztatásra emlékeztek a legszívesebben.

Az igazi nosztalgiázás nem az ismétlés, hanem a régi műsorok felelevenítése, újraélesztése, mint az Önök kérték, mely újra a Hősök teréről és a Felvonulási térről jelentkezett. Ha lett volna idén május elsejei felvonulás, senki nem mondta volna meg, hogy egy húsz évvel ezelőtti műsor került elő, vagy idei a kívánságműsor, melynek nem csak hangvétele, de még a kért operett- és magyarnóta-részletek is erősen a retrókategóriába tartoztak.

Közös nosztalgiázásra még Rózsa György és Vágó István várta nézőit, a Játsszuk újra című műsorban ők jelentkeztek régi önmaguk és műsoraik felelevenítésével. Rózsát mindennap láthatta a köztévéző az MTV anno című produkcióban, de Vágó feltűnése a csatornán igazi különlegesség, biztos sokan elgondolkodtak rajta, hogy mit kért érte az RTL Klub, vagy szimpla gesztus volt a csatornától.

A Kapcsoltam kapott egy kis ingyen hírverést a sajtótól előre, mert állítólag vita van arról, hogy a műsor joga a TV2-t vagy az MTV-t illeti, mivel az ötletgazda Vitray Tamás eladta. Érdekes történet, talán sok régi állami tévés elgondolkodik, mit lehetne pénzzé tenni, és vajon többet kérhetne e Chrudinák Alajos a Panorámá-ért vagy Juhász Előd a Zenebutik-ért? És mi lesz a Telesport gárdájával, ha Vitray netán eladja?

A Kapcsoltam elé mégsem a vita miatt volt érdemes leülni, hanem azért, hogy egy kis szeletet kapjunk a kereskedelmi tévézés előtti időkből. Szerencsére kísérletet sem tettek a műsor megújítására, épp ellenkezőleg, a díszlet az utolsó csavarig eredetinek tűnt. Sőt, az utolsó zakóig, a műsorvezető a tizennyolc évvel ezelőtt megszűnt műsorban is a hasonló, világos színeket preferálta, pedig a haja akkor még nem volt ilyen fehér. És talán kicsit vékonyabb is volt, de másban nem nagyon változott. Most is kicsit keverte a feladványokat, bénázott a telefonnal, nem véletlen, hogy Gálvölgyi János talán leghíresebb paródiája épp a Kapcsoltam-ra épült.

A Kapcsoltam úgy az őse az összes emelt díjas, lehúzós, műsorkitöltős betelefonálós műsornak, hogy teljesen más céllal került képernyőre. Készítőit még nem a pénzcsinálás vezérelte, hanem a szórakoztatás, egy olyan időszakban, amikor ehhez még elég volt feldobni egyhavi keresetnek megfelelő nyereményt és közepesen érdekes feladványokat. Kitenni a bal felső sarokba rikító sárgával a műsor címét, alá a színben vele harmonizáló modern, nyomógombos telefonkészüléket, egy daru szirénáját, és az elmaradhatatlan pohár vizet.

A Vágó István-féle Van benne valami egy modernebb műsor komoly főcímmel, Dollyval, helyszíni játékosokkal és reluxákkal. Pontosabban egy igen régi játék, a barkochba valamivel tévésebb feldolgozása. A műsorvezető is profi, azóta is ő az ország kvízmestere, mégsem kérdéses, hogy őszinte a meghatódottsága a régi díszletek között. A nagy ötlet az, hogy nem csak új játékosokat kapcsolnak telefonon keresztül, hanem behívtak a stúdióba régi, hetvenes-nyolcvanas években felbukkant barkochbázókat. A bejátszásokban láthatjuk régi önmagukat és a régi Vágó Istvánt, aztán a jelenben mindkettejüket. Alighanem azért van ma is a képernyőn, mert nem csak profi, hanem élvezi is a játékot még mindig, több évtized és sok elvesztett hajszál után is.

Élvezik a többiek is a stúdióban, látszik, hogy van, aki a háttérben magában mondja együtt a játékossal. Azok között, akik a képernyőre kerültek, volt egy orvos is, rajta sem múlt el nyomtalanul a régi felvétel óta eltelt idő. Nem csak a vonásai változtak, kicsit talán már a fogaskerekek is lassabban forogtak, de Vágó segítségével eljutott a nyereményig. Az ő lelkesedése sem csökkent semmit, akár a köztévé idősödő nézőtáborának képviselőjének is tekinthetjük, az ő generációja alkotja legkitartóbb híveiket.

A Magyar Televízió a Kapcsoltam-mal és a Van benne valami-vel nosztalgiából levizsgázott. Megmutatták azoknak, akik nem tudják, hogy milyen volt a tévézés húsz éve, a többség pedig visszarévedhetett a múltba. Abba a korba, amikor nem csak konkurens csatornák nem voltak, de internet, multiplex mozi, meg többpártrendszer sem, ezért még fontosabb volt, hogy este mi megy "a" tévében. A nosztalgia biztosan megmarad a köztévé sajátjának, és mindig meglesz a maga közönsége is, de az archívum idén, az ötven év permanens ünneplése miatt lassan kiürül. Muszáj lesz kitalálni egy olyan közszolgálati televíziót, amely nem csak a múlt értékeit közvetíti, hogy a százéves születésnapon ne a nosztalgia iránt legyen a nézőnek nosztalgiája.